Az edzőpartner szerepe

Ez egy szinkron bejegyzés Zsoltival és Darkyval együttesen, amelyet egy időben teszünk közzé. Így egyszerre élvezhetitek mindhármunk gondolatait a témában :)

Tehát: edzőpartner. Azt gondolom, hogy az edzőpartner szerepe, szükségessége sportról sportra változik. Itt két sporttípusról fogok szót ejteni: a küzdősportkról (harcművészetek, önvédelmi rendszerek stb. - ezt nem fogom mindig kiírni:)) és az erőedzésről. 

Ahol elengedhetetlen: a küzdősportok

Manapság eléggé divatba jöttek az önképző edzőcsoportok, a sportolni összejáró társaságok, akik egy hátsó kertben, garázsban, vagy éppen a szabadban edzenek szervezett keretek nélkül. Ez természetesen a küzdősportokra is áll. Emellett (vagy ehelyett) sokan edzenek otthon egyedül zsákon, fababán, vagy "csak úgy" küzdősport jellegű dolgokat. Ez utóbbi sem probléma, ha figyelembe vesszük az alábbiakat. 

Küzdősportot gyakorlatilag nem lehet edzőpartner nélkül űzni. Számtalan kiegészítő, rávezető gyakorlat létezik, amelyekkel fejlődhetünk partner nélkül is (zsákolás, árnyékolás, mindenféle drillek), de végső soron a lényeg a küzdelem, amihez (legalább) két ember kell. Ha valaki csak egyedül végzett (solo) drilleket gyakorol, soha nem fogja tudni, hogy hol tart, és hogy milyen egy gyakorlatot egy élő és ellenálló ellenfélen végrehajtani. No meg azt sem, hogy milyen, amikor a másik (vissza)támad, pedig azt sem árt megszokni... 

A küzdősportok esetében ráadásul célszerű, ha az embernek nem egy edzőpartnere van, hanem minél több. Ha két ember kizárólag egymással edz, annak több következménye szokott lenni: egyrészt megszokják egymást, testalkat, erő, gyengeségek, mozgástípusok tekintetében, és - mondjuk így - beszűkülnek egymás repertoárjára. Másrészt nagyon kiismerik egymást, és egy-egy mozdulatból már tudják, mire készül a másik. Ez nem igazán jó, mert abban a pillanatban, hogy egy új versenyző jön a képbe, a beidegzett rutinok nem fognak megfelelően működni. Éppen ezért célszerű legalább 3-4, különböző testalkatú, tudású edzőpartnerrel gyakorolni.

Természetesen fontos tényező az edzőpartnerek tudásszintje. Személy szerint két típusú embertől tudtam jól tanulni: aki sokkal jobb volt nálam, és kifejezetten tanító szándékkal gyakorolt velem; és akik valamivel jobbak voltak nálam, és húztak felfelé, hogy a legjobb tudásomat nyújtsam. Meg kell jegyezni, hogy a "jobb" nem abszolút fogalom, hiszen könnyen előfordulhat, hogy az edzőpartnerem jobb nálam valamiben, másban viszont nekem van előnyöm, így kölcsönösen tudjuk fejleszteni egymást. 

Nem nagyon nevezhető edzőpartnernek az, aki jelentősen jobb nálunk, és ezt  arra használja, hogy zsákoljon rajtunk, ettől sem ő nem fejlődik, sem mi. (Sajnos volt szerencsém több ilyen mentalitással rendelkező "mesterhez" is - jópáran hagyták ott miattuk az adott iskolát.) 

Az edzőcsoportok létrehozásánál érdemes figyelembe venni, hogy nagyon sokat lendít a dolgon, ha a csoport egy vagy több tagja gyakorlott sportoló, esetleg instruktori képesítéssel is rendelkezik. Kezdők egy csoportja ritkán tud összeállítani értelmes, hasznos, biztonságos, és fejlődést hozó edzésprogramot. 

Ahol jó, ha van, de lehet nélküle élni: az erőedzés

Az erőedzés alapvetően magányos tevékenység: az ember és az eszközök, vagy a feladat játszák a főszerepet, másik személyre nincs feltétlenül szükség. Egyéni alkat függvénye, hogy ki mennyire igényli mások társaságát az ilyen edzésben. Van, aki szereti, ha mások is vele szenvednek, dolgoznak, és ebből motivációt nyer. Van, aki számára az erőedzés olyan, mint egy meditáció, csak magára és a feladatra koncentrál, és kifejezetten zavaraja, ha mások nyüzsögnek körülötte eközben. Az ilyesmit leginkább a gyakorlat dönti el: lemész egy csoportos edzésre, és vagy élvezed, vagy lábrázásos fejgörcsöt kapsz a többiek közelségétől.

Ha azonban van edzőpartnered, ő több, különböző szerepet tölthet be.

Egyrészt remek motivátor lehet: ha jobb, erősebb nálad, akkor követendő példaként szolgálhat: ha ő is meg tudja csinálni, akkor én is. (Itt fennáll a veszélye a túledzésnek, legyünk tisztában a saját korlátainkkal!) Motiválhat ténylegesen is, verbálisan bíztathat, vagy pusztán azáltal, hogy ott van, amikor egy gyakorlatot végzel. 

Különösen nagy súlyos gyakorlatoknál, maxolásnál (amikor azt nézzük, mi a legnagyobb súly, amit meg tudunk mozgatni) ez a motivációs szerep igen fontos biztonsági résszel egészül ki: ha pl. fekvenyomásnál rajtunk marad a súly, nem árt, ha van valaki, aki lekapja rólunk. (Ha egyedül nyomunk fekve egy egyszerű biztonsági szabály: ne rakjuk fel a szorítókat a rúdra, így, ha rajtunk marad a súly, le tudjuk rázni a tárcsákat a rúdról, és némi csörömpölés árán megszabadulunk.) 

Az edzőpartner egyik legfőbb előnye, hogy kívülről lát minket. Nagyon gyakori, hogy az ember úgy érzi, jól csinál egy tecnikát, de kívülről jól látszanak a hibák. Ilyenkor nagyon jól jön, ha valaki felhívja erre a figyelmünket, mielőtt rögzül a rossz mozgás, vagy sérülés következik be. Ezért még annak is célszerű időnként külső szemlélőt bevonnia, aki egyébként egyedül edz. Ennek alternatívája lehet persze, hogy rendszeresen videózzuk magunkat edzés közben és ellenőrizzük a formát, de ez csak akkor működik, ha a) tudjuk, mire kell figyelni, b) tényleg rendszeresen csináljuk. 

Az edzőpartnerrel természetesen kinyílik egy csomó olyan edzési lehetőség is, amelyek egyedül nem elérhetőek. Ezeknek egy részét őszintén szólva kényszermegoldásnak tartom, más része kifejezetten hasznos, és változatosságot jelenthet az egyedül folytatott edzésekhez képest. A társcipelős, talicskás, egymáson fekvőtámaszozós, tolós-húzós, izometrikus gyakorlatok tömkelegét lehet kiötölni (vagy felkutatni :)), és ezekből komoly kiegészítő edzésprogramot lehet összeállítani. Itt természetesen megint csak nagy szerepe van az edzőpartnerek kompatibilitásának: egy hatvan és egy száztíz kilós ember igen érdekes párost alkotnak, még akkor is, ha a kisebbik arányosan sokkal erősebb. Ő jó eséllyel megszakad, míg a partnere, aki a testsúlya felével dolgozik, inkább csak bemelegít. 

Meg kell azonban jegyezni, hogy személyes véleményem szerint semmilyen módszer nem helyettesíti a súlyokkal végzett rendszeres edzésmunkát. Partnerrel vagy nélküle, de ha erőt akarunk, mozgassuk a vasakat!